"Egyes kutatók azt a képtelennek tűnő - bár hízelgő- feltevést fogalmazták meg, hogy a rendkívüli képességek mindannyiunkban ott szunnyadnak, csak gátlás alatt állnak az emberi evolúció legújabb keletű fejleményei, a beszéd és a gondolkodás által. Az elképzelés mellett a legmeggyőzőbb érveket agysérültek és dementálódott betegek eseteiből meríthetjük. Több eset ismert, amikor a beszédfunkciókért és az elvont gondolkodásért felelős balfélteke sérülése után művészi képességek vagy naptárszámolási tehetség jelentek meg agysérülteknél. 1998-ban a Neurology című szaklapban jelent meg dr. Miller közleménye, amelyben időskori elbutulásban szenvedő betegek eseteit közli, akiknél a nyelvi készségek megszűnte után autisztikus művészi képességek jelentek meg. A betegek ugyanolyan szenvedélyesen vetették bele magukat e frissen kialakult művészi tevékenységeikbe, mint azt az autista tehetségeknél tapasztalni.
A legmeggyőzőbb bizonyítékokat egy ausztrál kutatócsoport szolgáltatta: irányított pulzáló mágneses mező alkalmazásával átmenetileg gátolták egészséges önkéntesekben a beszédért és gondolkodásért felelős homlok és halántéklebeny működését és hirtelen naptárszámolási képesség, briliáns matematikai képességek és rajztehetség jelent meg a kísérleti személyeknél.
Úgy tűnik tehát, hogy - számítógépes hasonlattal élve - hipergyors, nagy teljesítményű alkatrészekből vagyunk összerakva, de a gép egészének működését a legkisebb teljesítményű alkatrészünk - a beszéd és gondolkodás- szabja meg.
Azért persze büszkék lehetünk, hogy fejünkben egy kis Thomas Mann, egy Michelangelo és egy kis Einstein lapul meg egyidőben, s megpróbálhatjuk némi keserűséggel fegyelmezetten elviselni, hogy a zsenialitás helyett cserébe a normalitás esélyét kaptuk meg."

                                                                             Szendi Gabor

http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/zsenialis-autistak.php